esténként rámtör a depresszió... hihetetlen....szar. pangás. megint mindjárt egy óra... nem hiszem el, hogy megint nem alszok... hiányzik valami... vagy inkább valaki... akivel beszélhetek, akiben bízhatok, aki messze van, akit a legjobban szeretek ezen a rohadt világon, aki most valószínűleg az igazak álmát alussza, és aki nem tudja, hogy épp róla írok, akinek eszébe sem jutna, hogy róla írom a blogbejegyzést, mert nincs akkora arca, aki nem is gondolná, hogy mennyire jó lenne, ha itt lenne most, aki a világ legeslegeslegeslegjobb barátnője: ♪♫♥♥Laurám♥♥♫♪
boldogsáááág... :( remélem, majd egyszer elolvassa ezt a blogot, és majd rájön, hogy én tényleg imádom :) Köszönöm neki, hogy meghallgat, hogy tanácsot aad, hogy megnevettet, hogy megbízhatok benne, hogy megbízik bennem, és remélem rövidesen idetolja majd a seggét SopronCity-be, és nem csak ígérgeti.

"Merci, hogy vagy nekeeeeem!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.