hiányzik. nagyon. és mégjobban.
és RÁ gondolok. megállás nélkül.
csak Ő kell. csak ŐT akarom.
most. és mindig.
szeretem. jobban, mint gondolná.
ha nincs velem, hiányérzetem van.
érthetetlen.
amint elengedte a kezem és bezártam a kaput, valami megváltozik.
a boldogság VELE megy. én meg itt maradok. üresen. megfáradtan.
és csak várok és számolom a perceket. és várok. és várok.
az idő meg lassan, vontatottan múlik. csak kínoz. és várok.

na de mi van velem?
ez annyira... meglepő... ijesztő... szokatlan... mintha nem is én lennék. de mégis. 
felfoghatatlan.
ennyit számítana, hogy van, akire figyelek, akivel foglalkozok, akit szeretek?
ennyit számítana, hogy van, aki figyel rám, foglalkozik velem, és szeret?
hihetetlen.
talán igaza van annak, aki azt mondja, megváltoztam? 
MEGVÁLTOZTAM?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.